Konzorcium

​

​

SZOVISZ Nonprofit Kft.

konzorcium vezető, tanácsadó, szaktanácsadó

​

Csernozjom Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Tervező és Kivitelező Kft.

tanácsadó, szaktanácsadó

 

Zichyfarm Kft

mezőgazdasági termelő

 

Kult Péter

fiatal mezőgazdasági termelő

 

M-Aranykalász Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Kft.

mezőgazdasági termelő

 

Növénypathyka Kft.

kutatóhely

​

Prpjekt adatai

​

„FEHÉRFÖLDESEK” – VESZÉLYBEN A SOMOGYI DOMBOK SZÁNTÓINAK TALAJAI

​

     SZOVISZ Nonprofit Kft.

7285 Szorosad, Arany János utca 11.

VP3-16.1.1-4.1.5-4.2.1-4.2.2-8.1.1-8.2.1-8.3.1-8.5.1-8.5.2-8.6.1-17

Innovációs operatív csoportok létrehozása és az innovatív projekt megvalósításához szükséges beruházás támogatása

Projekt azonosítója: 1924281036

​

„Fehérföldesek” kialakulása

 

Külső-Somogy valaha erdővel borított domboldalainak jó részét szántóföldi művelésbe vonta a 20. század második felében kialakuló nagyüzemi mezőgazdálkodás. A meredekebb területek szántása, a szintvonalas művelést nehezítő táblakialakítás, a műtrágyázás és a vegyszeres növényvédelem példátlan mértékű talajpusztulást eredményezett. Mára, a megművelt domboldalakat eredetileg borító erdőtalajok az erózió révén szinte teljesen eltűntek, a gazdálkodás sokszor a lösz anyakőzeten folyik. Ezeket a szántókból kifehéredő, terméketlen, magas kalcium tartalmú löszfoltokat hívják a helyi gazdálkodók „fehérföldesnek”. Ezeken a területeken a felső réteg szervesanyagtartalma elenyésző és a talajélet is minimális, míg az eredeti erdőtalaj felső rétegében 40-60 tonna elemi szénnek megfelelő szervesanyagtömeg és akár 20-30 tonna tömegű élő, nagyrészt mikroszkopikus szervezet található hektáronként. Ez a holt és élő szervesanyagtömeg teszi lehetővé többek között, hogy a csapadék beszivárogjon és raktározódjon a talajban, és ez biztosítja a vízeróziónak ellenállóbb talajszerkezetet.

​

​

„Fehérföldesek” kísérleti rehabilitációja

​

Talajtani és mezőgazdasági szakemberek a helyi gazdákkal együttműködve a „fehérföldesek termőképesség javítása - új, a talaj mikrobiológiai aktivitását, szervesanyag tartalmát és vízraktározó képességét javító, meliorációs eljárás kifejlesztése az intenzív szántóföldi növénytermesztés hatékonyságának javítására” című, 1924281036 azonosítószámú projekt keretében megkíséreltek módszereket kidolgozni a kifehéredett, terméketlen szántóterületek rehabilitációjára. A kiinduló elképzelés a szervesanyagtartalom jelentékeny mennyiségi pótlása volt oly módon, hogy a reduktív zónába is jusson, annak érdekében, hogy javítsa a csapadékvíz beszivárgást és raktározódást, valamint kiindulási gócpontokat hozzon létre a talajéletet rehabilitációjához. Ehhez jelentékeny mennyiségű szerves anyagra van szükség, amely legkönnyebben nyers növényi biomasszával biztosítható. 

Legkézenfekvőbb forrásként az erdészeti faapríték (dendromassza) merült fel a következő okok miatt. A térségre jellemző dombvidéken - főleg az erdős, meredekebb lejtésű részeken - gyakran eltér a szántók használati határa és a tényleges helyrajzi határvonal. Ezek, a sokszor több méteres szélességű sávok rendszerint becserjésednek, beerdősödnek, de fajösszetételükben dominálnak a nem hasznosítható (varjútövis, bodza, veresgyűrűs som, kökény, fagyal, stb.), illetve inváziós fajok (bálványfa, zöldjuhar, akác). A helyrajzi határok helyreállításához ezeket a sávokat le kell termelni, ami elegendő dendromasszát eredményezhet az érintett tábla talajának szervesanyag tartalom feltöltéséhez.

A Somogyacsa külterületén zajló három éves talajjavítási kísérlet az Európai Unió Innovációs Partnerségi Programjának támogatásával valósult meg. Az első évben a kísérlet előkészítésén és az alapállapot felmérésen túl megtörtént az első biomassza réteg kialakítása és beforgatása. A biomassza réteg zöldtrágya mulcsból, dendromasszából, szalmából és a cellulóz bontást segítő mikrobiológiai készítményből állt, amelyet rigol ekével minimum 60 cm mélyre forgattak be szintvonalas irányban. Ily módon a felszínről 60 cm mélybe vezető, íves szervesanyag rétegek jöttek létre.

Legkézenfekvőbb forrásként az erdészeti faapríték (dendromassza) merült fel a következő okok miatt. A térségre jellemző dombvidéken - főleg az erdős, meredekebb lejtésű részeken - gyakran eltér a szántók használati határa és a tényleges helyrajzi határvonal. Ezek, a sokszor több méteres szélességű sávok rendszerint becserjésednek, beerdősödnek, de fajösszetételükben dominálnak a nem hasznosítható (varjútövis, bodza, veresgyűrűs som, kökény, fagyal, stb.), illetve inváziós fajok (bálványfa, zöldjuhar, akác). A helyrajzi határok helyreállításához ezeket a sávokat le kell termelni, ami elegendő dendromasszát eredményezhet az érintett tábla talajának szervesanyag tartalom feltöltéséhez.

A Somogyacsa külterületén zajló három éves talajjavítási kísérlet az Európai Unió Innovációs Partnerségi Programjának támogatásával valósult meg. Az első évben a kísérlet előkészítésén és az alapállapot felmérésen túl megtörtént az első biomassza réteg kialakítása és beforgatása. A biomassza réteg zöldtrágya mulcsból, dendromasszából, szalmából és a cellulóz bontást segítő mikrobiológiai készítményből állt, amelyet rigol ekével minimum 60 cm mélyre forgattak be szintvonalas irányban. Ily módon a felszínről 60 cm mélybe vezető, íves szervesanyag rétegek jöttek létre.

A kísérlet feltételezése szerint az új módszerrel jelentősen növelhető a tartós szénmegkötés mértéke, hiszen a hazai szántóterületek több mint 40 %-án, azaz több mint kétmillió hektáron jelent problémát a vízerózió okozta talajpusztulás. A módszer alkalmazásával 20-30 millió tonna elemi szén köthető meg a hazai szántóterületeken, ami idővel közel azonos nagyságrendű vízraktározási többletkapacitást jelenthet.

​

 

A kísérletet megalapozó kihívások

​

A „fehérföldesek” a domboldalakat eredetileg borító Raman-féle erdőtalajok A és B szintjének teljes lepusztulása után felszínre kerülő löszfelszín, amelyen az erózió a magas kalciumtartalomnak köszönhetően mérséklődik ugyan, de a csapadékvíz beszivárgása minimálisra csökken. Az ide érkező csapadék gyorsan lefolyik a területről és elfolyik a víz elvezetésének meggyorsítását szolgáló, szabályozott felszíni vízfolyások rendszerében. A tájban így nem marad víz, csökken a helyi párolgás, eltűnnek a domblábak forrásai, a helyi párolgás csökkenése miatt kisebb számú és mértékű helyi csapadékesemény alakul ki, hátrányosan változik a mikroklíma.

A „fehérföldesek” termőképessége rendkívül rossz, erdőtelepítésre is korlátozottan alkalmas, célzott talajjavítás nélkül legfeljebb a körülményeknek megfelelő fajösszetételű gyep telepítésével javítható hosszabb távon.

A lösz szervesanyagtartalma gyakorlatilag 0, így a talajban nincs megkötött szén és nincs talajélet, ami az élővilág legfontosabb része mennyiségi (élő biomassza tömeg) és minőségi (fajszám) tekintetében egyaránt. A talaj felső 20-30 centiméteres rétegében élő szervezetek (edafon) hektáronkénti tömege több 10 tonna (3-6 elefántnyi tömeg), míg a felszínen, vadon élő állati szervezetek tömege ugyanekkora területre vetítve csupán néhány kilogrammot, a tenyésztett állatoké pedig néhány száz kilogrammot tesz ki. A talajélet élénkítése ennek megfelelően a biodiverzitás regenerációjának legjelentősebb és legsürgősebb feladata.

A természetes mérsékelt övi talajokban megkötött széntömeg a „fehérföldesek” esetében hiányzik, pótlása a klímaváltozás elleni küzdelemben fontos, tartós szénmegkötési módot jelenthet.

​

​

Az új talajjavítási módszer vidékfejlesztési jelentősége

​

A tájban való vízmegtartás a klímaalkalmazkodás kulcsfontosságú lépése a csapadékvíz beszivárgásának és raktározódásának elősegítése, amelynek leghatékonyabb módja a talaj szervesanyagtartalmának növelése. Az alkalmazott módszerrel javítható a talajok vízháztartása, ami növeli a termőképességet, és a helyi párolgás fokozásával pozitív hatással van a helyi csapadékformák kialakulására.

A helyrajzi és tényleges földhasználati határok helyreállítása növeli a támogatható termőterületet, a visszanyert termőterületről visszaszorulnak az inváziós fafajok.

Az talajjavítás tartós hatású befektetés, a szervesanyagtartalom növelő és szerkezetjavító hatásra alapozva, a megfelelő műveléssel hatékony talajregeneráció indítható el. Ennek eredménye nem csak a mezőgazdasági termelési eredményekben jelentkezhet, hanem egy esetleges földhasználat váltás során más alternatíváknak - pl. keménylombú fafajok telepítése - is utat nyithat.

​

​

 

​

​